Vadászgépek

A legutolsó Flanker-változat, Oroszország egyik legmodernebb vadászgépe. A programra a Szu-27 licencének Kínának való eladásából szereztek pénzt, hiszen az ország komoly gazdasági gondokkal küzd. Modelljét először 1991-ben mutatták be, az első prototípus 1996. április 2-án repült. A típus még most is fejlesztési stádiumban van.

Együléses, többfeladatú, minden időben használható, rendkívüli manőverezőképességű harcigép. Sárkányszerkezetéhez modern anyagokat, mint szénszálas kompozitokat és lítium-alumínium ötvözetet is felhasználtak. A pilótafülkét, a hajtóműveket és a törzs kritikus részeit mintegy 800 kg páncéllal erősítették meg, az üzemanyagtartályokat és az üzemanyagcsöveket pedig egy hálószerű habbal védték meg (a Szu-25-ösök afganisztáni tapasztalatai alapján). Ez a transzszonikus sebességű, kismagasságú földi célpontok elleni akciókban fontos. Természetesen fly-by-wire módon kormányozható. A manőverező képességét az elfordítható tolóerő-vektorú hajtóműveken kívül növelik az előszárnyai is, akárcsak közvetlen elődjének, a Szu-35-ösnek. Ezek +10- -70°-ig fordíthatók el. Erősebb AL-31FU hajtóművel és új, hatékonyabb radarral szerelték fel.

A legfontosabb újítás a hajtóművek tolóerővektorának elfordíthatósága. A fúvókák a kísérleti gépben még acélból készültek, a sorozatgyártáskor titánból tervezik készíteni, hiszen óriási hőt kell elviselniük. A hajtómű kétdimenziós vektorfordítóval van ellátva, a fúvókák függőleges irányban mozoghatnak, 15-15%-ig. Ám nemcsak együtt, de ellenkező irányba is fordulhatnak, tehát a hatás voltaképpen háromdimenziós. A rendszer irányítása teljesen integrált a fly-by-wire irányítórendszerbe, a pilótának nem kell semmilyen külön utasítást adni a vektorfordító rendszernek. A fúvókákat hidraulikus rendszer mozgatja. Egy vészautomatika bármilyen probléma esetén vízszintesbe állítja a fúvókákat. Noha ez a rendszer csak kétdimenziós, az amerikai F-22-esnek sincs jobb, csak az F-35-ösnek és a MiG-35-ösnek lesz valódi.

Műszaki adatok

Gyártó: Szuhoj Tervezőiroda
Hosszúság: 22,1 m
Fesztáv:14,7 m
Magasság: 6,32 m
Üres tömeg: 18 250 kg
Tankolható üzemanyag:
Maximális fegyverterhelés: 8000 kg
Maximális felszállótömeg: 34 000 kg
Hajtómű típusa: Ljulka AL-31FU
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 137 kN
Maximális sebesség: 2440 km/h
Szolgálati magassági határ: 18 000 m
Hatótávolság: 3500 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 12 (14)
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: még nem
Bevetették: soha
Üzemeltető országok: jelenleg nincs
Ára: nem ismert
Ismert változatok: nincsenek

A Szovjetúnió együléses, helyből felszálló, transzszonikus vadászgépe, válasz a Harrierre. A Jak-36 Freehand* kísérleti helyből felszálló repülőgép sorozatban gyártott változata. Eredetileg Jak-36MP volt a típusjelzése. 1972-ben repült először, 1975-ben állították hadrendbe. Egyesek szerint csak prestízsvállalkozás volt, hidegháborús ellentámadás. Kétségtelenül nem jól sikerült konstrukció, számos baleset történt le és felszállás közben. Mindössze 90 darab (más forrás szerint 230, kíváncsi lennék, melyik az igaz) épült, a Kijev osztályú közepes repülőgép-hordozókon üzemeltették őket, sőt be is vetették a Szovjetúnió afganisztáni háborújában. 37 példányt veszítettek belőle balesetben, amivel a világ talán legkevésbé biztonságos repülőgépe. A Szovjetúnió felbomlása után Oroszország már nem tartott fenn repülőgép-hordozó flottát egy Kuznyecov-osztályú hajó kivételével, azon Szu-27K-kat rendszeresítettek. Ezért a Forgerek jövője igencsak bizonytalan.

Szerkezete: hosszú törzsű, középszárnyas elrendezésű, trapézszárnyas konstrukció. A szárnyak egy kicsit lefelé hajlanak. Egy hajtóműve, plusz két emelőhajtóműve van. A pilótafülke mögött vannak a nagy levegőbeömlő nyílások. A toló hajtóműnek két fúvókája van a törzs hátsó részében. A pilótafülke cseppformájú.

Le- és felszállás: A Harrierrel szemben külön emelőhajtóműve volt, ez meglehetősen megbonyolította a szerkezetet és elég sok gond volt vele (37 lezuhant). Kezdetben csak függőlegesen volt képes leszállni (VTOL), később képessé tették a hátsó hajtóművek elfordítására (mint a Jak-141-esben). Automatika gondoskodott a pilóta biztonságáról: ha a magasság, az ereszkedés sebessége, vagy az állásszög túl nagy lett az előre beállított határértékekhez képest, egyszerűen kilőtte a pilótát. A 32 katapultálásból 19 automatikusan következett be. Valamennyi sikeres volt.

Elektronika: radar, lézertávmérő, infravörös felderítő készülék az orrban (valószínűleg IRST), bombacélzó.

Fegyverzet: 30 mm-es gépágyú, AA-2 Atoll és AA-8 Aphid légiharc-rakéták, AS-10 levegő-föld rakéta, UV-32-57, FAB-500 500 kg-os bomba, BETAB-250 250 kg-os betonromboló bomba, nem irányított rakéta-konténer, külső függesztésű GSh-23 23 mm-es ikercsövű gépágyú, 600 l-es póttartály.

Típusváltozatok: Jak-36 kísérleti gép, Jak-36MP/Jak-38 sorozatban gyártott vadászgép (Forger*-A), Jak-38U kétüléses oktatógép (Forger*-B), Jak-38M fejlesztett változat.

Műszaki adatok

Gyártó: Jakovlev Tervezőiroda
Hosszúság: 16 m
Fesztáv: 7,5 m
Magasság: 4,4 m
Szárnyfelület: 18,5 m²
Üres tömeg: 7485 kg
Tankolható üzemanyag: 2268 kg
Maximális fegyverterhelés: 2000 kg
Maximális felszállótömeg: 11 700 kg
Hajtómű típusa: Tumanszkij R27-B-300 és RD38 emelő hajtómű
Hajtóművek száma: 1 + 2
Hajtómű teljesítménye: R27: 66,7 kN; RD38: 31,9 kN
Maximális sebesség: 1050 km/h, tengerszinten: 1125 km/h
Szolgálati magassági határ: 12 200 m
Hatótávolság: 500 km
Átrepülési távolság: 670 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: 1975
Bevetették: Afganisztán, 1980
Üzemeltető országok: Szovjetúnió
Ára: ismeretlen
Ismert változatok: Jak-36, Jak-38 (Jak-36MP), Jak-38U, Jak-38M
Hasonló típusok: Harrier, Super Étenard, Jak-141

Műszaki adatok

Gyártó: Jakovlev Tervezőiroda
Hosszúság: 18,3 m
Fesztáv: 10,1 m, felhajtva: 5,9 m
Magasság: 5 m
Szárnyfelület: 31,7 m²
Farokfesztáv: 5,9 m
Üres tömeg: 11 650 kg
Tankolható üzemanyag: 4400 kg
Maximális fegyverterhelés: STOL: 2600 kg; VTOL: 1000 kg
Maximális felszállótömeg: STOL: 19,5 t; VTOL: 15,8 t
Hajtómű típusa: MNPK Szojuz R-79V-300 toló- és RKBM RD-41 emelőhajtómű
Hajtóművek száma: 1 + 2 emelő
Hajtómű teljesítménye: 107,67 kN / 152 kN utánégetővel; emelőhajtóművek: 2×41,78 kN
Maximális sebesség: 1,7 mach, tengerszinten 1 mach
Szolgálati magassági határ: 15 000 m
Emelkedőképesség: 250m/s
Szolgálati hatósugár: 650 km
Átrepülési távolság: 2100 km
Maximális túlterhelés: 7 g
Fegyverfelfüggesztési  pontok: 6
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: még nem
Bevetették: soha
Üzemeltető országok: Oroszország
Ára: nem ismert
Ismert változatok: Jak-41, Jak-141, Jak-141M
Hasonló típusok: X-35/F-35

VTOL/STOL: függőleges felszálláshoz a Jak-38 problémás módszerét használja a Freestyle is. Eszerint van két emelőhajtóműve a törzs első-középső részében egymás mögött. Ezeket együtt használja a főhajtóművel, amelynek hátsó nyílását lezárja, egyidejűleg megnyit egy lefelé irányuló szelepet. Az emelőhajtóművek vektora 10°-kal hátrafelé mutat, míg a főhajtóműé 5°-kal előre, hogy biztosítsa a stabilitást. Az emelőhajtóművek vektora azonban elfordítható 12,5°-kal hátrafelé, míg a főhajtóműé 65°- ban, így képes a rövid úthosszú felszállásra is. A felszállótömeget természetesen nagyban

Az orosz haditengerészet helyből felszálló vadászgépe. A Jak-38 Forger* utóda. A világ jelenlegi egyetlen szuperszonikus STOVL vadászgépe, elsődlegesen flotta-légvédelmi feladatra csapásmérő képességekkel. Inkább technológia-bemutató gép, mint a valóságban használható vadászgép. Fejlesztését a Szovjetúnió felbomlása után leállították, majd újraindították. Több ígéretes technológiát felhasználtak, de valószínűtlen, hogy bármelyik ország megrendelné.

Kifejlesztés: A gép fejlesztését Jak-41 néven már 1975-ben elkezdték. Az első prototípus pénzügyi nehézségek és különösen a hajtómű elhúzódó fejlesztése miatt csak 1987. március 9-én repült először, a második 1989. áprilisában (az első függőleges felszállás dec. 29-én volt). Összesen négy prototípus épült, kettő hajtómű- és szerkezeti tesztekre. A berepülés a Gorskov admirális (korábban Baku) repülőgép-hordozón folytak. 1991-ben a típus számos rekordot állított fel a VTOL repülőgépek között. Nem sokkal ezután bemutatták a párizsi repülőnapon. 1991 novemberében az egyik lezuhant, állítólag pilótahiba miatt. Ezután a programot leállították (inkább pénzhiány, mint a gép műszaki problémái miatt). Később újraindították a berepülést, mivel az orosz védelmi minisztérium ismét érdeklődést mutatott a gép iránt, a Jak-44 AEW repülőgéppel együtt. Egy még fejlettebb verziót is tervbe vettek, nem is annyira a haditengerészet, mint a légierő számára. Ez egy nagyobb fegyverterhelésű, erősebb hajtóművű, lopakodó jellegű gép lenne, típusjelzésről nem tudunk (talán Jak-141M?). Jakovlev a támogatások megkurtítása után Jelcin engedélyével nemzetközi partnerek után tekintgetett, elsősorban Latin-Amerika és Ázsia felé. Konzultált a Lockheeddal az X-35 fejlesztésében.

Kialakítás: Külsőre meglehetősen hasonlít a MiG-29-esre és a Szu-27-esre, az élvonalbeli orosz vadászgépekre. Szerkezetében jelentős (28%) a szénszálas kompozitanyagok használata, különösen a farokrészben, a többi alumínium-lítium ötvözet. Triplex digitális fly-by-wire vezérlésű. Három hajtóműve van: egy utánégetős előre ható hajtómű és két emelőhajtómű a pilótafülke mögé, a törzsbe építve. A pilóta Zvezda K36V katapultülésben ül, amely képes kettős 0 helyzetben is biztonsággal katapultálni.